Szorítsd a gyötrelmet
ujjaid közé,
s morzsold azt
parányi,
könnyázott gömbökre,
hadd guruljanak
messzi-messzi el,
ismeretlen irányú,
lakatlan helyekre,
mert csak úgy léphetünk
át
bánatunk felett,
ha felül emelkedünk
szívfájdalmunkon,
s ha ledobjuk magunkról
bilincsláncaink,
melyek vérnyomokat hagynak
a lépésnyomokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.