Fekete madár

Feketemadár lettem, fekete álmokkal,

fekete szívvel, könnyázott tollakkal,

amelyek sárosan tapadnak a szárnyra,

hogy vérző sebeit senki meg ne lássa.

Most messzire szállok, át a hegyeken,

hogy feledve legyen, e kihűlt érzelem,

s hogy túléljem mindazt, amit nem lehet,

ami tágítja és feszíti fáradt szívemet.

A távolság csak nő, egyre-egyre nő,

visszaút nincs, csak a temető,

mert oly terjedelmes a fájdalom helye,

hogy nem bírja el a lélek ereje

Kun Magdolna