A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. július 23., hétfő

Életszakaszok


Harminc felé,
kétségbeesve gondolkodunk  azon,
hogy telnek az évek,
pedig arcunkon nyoma sincs a ráncnak,
és nem hegesednek rajtuk kínnal telt emlékek,
mi mégis érezzük, lassan vége lesz
a személyünkre kiszabott röpke életnek.

Aztán negyvenfelé már nem merengünk annyit,
hisz tudatában vagyunk, hogy hiába is minden,
mert ha nincs táltos fegyverünk a múló idő ellen,
úgyis akként kell mindent fogadni,
ahogy megíródott valaha sorsunk lapjai.

Ötvenfelé már minden olyan más,
nem érdekel bennünket az időrohanás,
inkább kiragadjuk belőle mindazt a sok szépet,
ami értelmet adott az élet meséjének.

Ha elmúltunk már ötven, megnyugszik a lelkünk,
próbáljuk túlélni, amit egykor elvesztettünk,
és próbáljuk értékelni azon napokat,
melyek a jelenben még nékünk adatnak.

Vers:Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése