Mikor lelkünkbe beletép egy dal,
mely szitkokkal szórt csókokat takar,
fájdalmat érzünk, mint egy kisgyerek,
kinek bűvös álma a reggelbe veszett.
Mikor tiltott érzéstől szenved a lélek,
és magunkba zárjuk a hiány-veszteséget,
feltornyosul bennünk a világ panasza,
melyet nem enyhíthet az ima szép szava,
hisz bűneink néha megbocsáthatatlanok,
akkor is, ha nem vagyunk, csak új áldozatok,
kiknek nem kap értelmet kínzó könyörgése,
mert az igazságnak mindig hulló könny a bére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.