Ha egyszer
szívedbe lopta magát
egy lágy melódia,
ne rombold annak
szépségét,
csak azért mert unottá
vált
szokott dallama.
Becsüld a dalban az
időt,
mely álmaid ringatta,
s becsüld azt a
nyugtató érzést,
mikor zuhanó könnyeid
gördülő vízcseppjét
magához ragadta,
Ne feledd az a régi
dal volt az,
mi vágyaid siratta,
s még a rajtad
feszült bánatot is,
magával hordozta,
hogy ne fájjon neked
oly nagyon az élet,
mikor sorsod hóhéra
lesz
legfőbb ellenséged.
Vers:Kun Magdolna
A szép melódiák sohasem válnak unottá....
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésIdővel másképpen látja és érzi az ember:)
Köszönöm kedves jöttödet.
Szeretettel ölellek. Magdi
Idővel mindent másképp lát az ember,...de ami igazán szép az nemigen múlik, csak legfeljebb fakul. :)
VálaszTörlésKedves Józsi!
VálaszTörlésAz igazán maradandó dolgokat a szív ecsetje festi élénkre. Ezért nem halványul annak múltbéli szépsége.
Köszönöm kedves látogatásod.
Szeretettel.Magdi