Ami túl nehéz...

Nehéz úgy mosolyt színlelni,

hogy közben folyton párásul

a sokat látó szem,

és kopogtató hangot hallat
minden egyes könnycsepp.

Nehéz úgy önfeledten játszani

a boldog szerepet,

ha elénk vetül az a megalázó szó,

vagy gondolati kép,

ami megbántásra termett.

Nehéz felölteni rongyos álarcunkat,

ami évek hosszú sora alatt

elnyűtt lett és tépett,

és még nehezebb befoltozni

szúrós-bogáncs szívvel,

azt, amin már szétmállottak

az idő-repedések.

Vajon mennyit bír a lélek,

mikor vénülve csoszogja

a fáradt élet kínját,

s abba ezerszeresen beledagad

a megbicsakló lábnyom,

melynek minden mélyedésén

port kavar a szél,

ami homok-ködöt perget

sok eltaposott

álmon.

Vers:Kun Magdolna