A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. május 9., szerda

Ami túl nehéz...



Nehéz úgy mosolyt színlelni,
hogy közben folyton párásul
a sokat látó szem,
és kopogtató hangot hallat
minden egyes könnycsepp.
Nehéz úgy önfeledten játszani
a boldog szerepet,
ha elénk vetül az a megalázó szó,
vagy gondolati kép,
ami megbántásra termett.
Nehéz felölteni rongyos álarcunkat,
ami évek hosszú sora alatt
elnyűtt lett és tépett,
és még nehezebb befoltozni
szúrós-bogáncs szívvel,
azt, amin már szétmállottak
az idő-repedések.
Vajon mennyit bír a lélek,
mikor vénülve csoszogja
a fáradt élet kínját,
s abba ezerszeresen beledagad
a megbicsakló lábnyom,
melynek minden mélyedésén
port kavar a szél,
ami homok-ködöt perget
sok eltaposott
álmon.

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Van, mi nem letehető, hiába túl nehéz.

    VálaszTörlés
  2. Igen kedves Józsi!
    Az álarc is ilyen, le nem vehető, mert az igazi arc nem megfelelő.
    Köszönöm, hogy itt voltál!

    VálaszTörlés