A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. április 25., szerda

Messziről fájva...


Szavakat kerestem boldog szavakat,
 nekem kincset érő gondolatokat,
miket úgy fűztem össze,
mintha gyémántszemek lennének
egy aranyszálra kötve,
s arra hajlanának a titkos csillagálmok,
melyeknek sejtésében éltek
a gyermekbohóságok.

Csak írtam és írtam rendületlenül,
nem bánva, hogy a sorok közé
kusza könny vegyül,
mert a csoda, ami megihletett,
mindig kárpótolta
azt a gyűrt párnák alá lélegzett,
hűlt reményeket,
miket a fájdalom íratta.

Néha messzire fájtak a betűhalmazok,
miket oly sokszor sirattak a papírdarabok,
de semmi nem számított,
mert annyi mesém volt,
 miről hittem, úgyis addig él,
míg a lüktető érben fellobban a vér.

Aztán elfolytak a vércseppek
egy láthatatlan helyre,
ahol a betűknek nem volt már értelme,
s most messzi idegenből fájnak,
azok a rég megírt szavak,
mikben kitörölhetetlen nyomot hagyott
az érzés-áradat.

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Remélem, még sok "meséd" van. :)

    VálaszTörlés
  2. Néha úgy érzem már elfogytak a meséim, de mindig visszatérnek azon régi kedves barátok, akik újabb és újabb mesére sarkallnak:)

    VálaszTörlés