Szó az ember és gondolat a lélek...

Amíg nem fárad el írni vágyó kezem,

s tollamból nem száradt ki a kékvér-cseppű tinta,

addig szavakká formálok minden gondolatot,

ami érzéseket fest az üres fehér lapra,

mert nincs végső állomása a gondolatidőnek,

az csak halad, csak halad számolatlanul,

s amíg abban egyetlen betű is tartalomra éhes,

én írok és írok változatlanul,

hiszen szó az ember, s gondolat a lélek,

és minden megalkotott vers egy életfejezet,

történetei azon perceknek, amik elhaladnak,

amik oly rövidek és olyan végesek.

Soha nem leszek más, csak feledett emlék,

mely ott sorakozik a papírlapokon,

de amíg mások átérzik a ráíródott sorokat,

újra éled általuk élet-alkonyom.

S amíg az alkonyt felváltja a hajnal,

új nap lehetek én is egy újabb gondolattal,

mely védjegyet szikráz minden olyan percre,

mit időtlenné írtam egy díszes golyóstollal.

Vers:kun Magdolna