Rózsák és szívek

Csak egy szál rózsát hozz,

vérvörös lángolót,

melynek szirmában van

 szíved szeretete,

s bár, tudom, hogy elhervad, 

mint az a sok másik,

de a benne lévő érzést

újra és újra átfesti majd

a lélek fényecsetje.

Én őrzöm e boldog napokat,

s vigyázom az időt,

mert annak valós jelene

nem jön többé vissza,

de a tűz, mely benne fogan,

és benne lobban fel,

időtlenné kövül

minden pillanatba.   

Vers:Kun Magdolna