Egy régi nyár...

Az a régi nyár s az a régi emlék,

oly sokszor kopogtat be az álmok kapuján,

akárcsak a bennük rejlő ezerarcú szépség,

mely soha nem tűnik el ébredés után.

Schönbrunn

Hányszor felidézem a Schönbrunni kastélyt,

a barokképületű rezidenciát,

azt a rokokó stílusú tükör-termeket,

ahol Sissi táncolt át ezer éjszakát.

Istenem, mennyi virág bódult az éjszakai csendbe,

s mennyi szobor játszott ott vízi-muzsikát,

hány és hány narancsfa dúdolt el titokban

néhány rongydallamba gyűrt búgó ritmikát.

A kastélypark rózsái régi kort meséltek,

hercegnők és hercegek titkos viszonyát,

szívekbe tépő érzések édes-bűn románcát,

melyek szerelemmel suttogták a könnyek panaszát.

Az ösvények útján sok száz madár dalolt,

mókusok osontak át a tündérpadokon,

hol vágyak és szenvedélyek lopták el a tavaszt,

mikor télhava dermedt a betűkarcokon.

Egy létező álomvilágba könnyű megérkezni,

de annak elhagyása annál jobban fáj,

talán az a tudat hoz némi enyhülést,

hogy az a világ mindig-mindig visszavár.

vers:Kun Magdolna