A fák különleges lények,
hangtalanul is ódákat mesélnek,
ha közelükbe megy az arra járó ember,
megtelik a szívük meleg szeretettel.
Olyankor kinyújtják ágaikat egészen az égig,
és lelkükbe a hála bele-belevérzik.
A természet szilárd talaján,
ők állnak őrt büszkén nap és nap után,
s nem mozdítja erejüket tombolt vihar, sár,
úgy állnak egy helyben, mint egy régi, ősi vár,
mit nem győz le a múlt, nem győz le a jövő,
mert mindennél nagyobb bennük
az élni vágyó erő.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.