Lesz még olyan idő

Lesz még olyan idő, mikor járni sem tudunk,

s kézben visznek minket mint a csöpp gyermekeket,

kiknek oly féltőn fogják át elgyengülő testüket, 

mintha attól félnének, hogy összetörhetnek.

 Nem leszünk mindig boldog mosolygósak, 

mert arcunkon kiütközik sok hajszolt év nyoma,

azok melyek mély vájatot vésnek homlokunk köré, 

hogy a rásimult redőknek legyen otthona.

 Tudatunkat talán nem veszítjük el, 

s úgy indulhatunk el majd a fényes túlsó partra, 

hogy minden itt hagyott szép gondolatunk 

megmarad annak, ki szemünket lefogja. 

Sosem lehet elbúcsúzni könnyhullatás nélkül,
úgy hogy ne látszódjon rajtunk a zokogás nyoma,

mert aki elindul azon a végtelen nagy úton,

tudja, hogy e világba vissza már nem jöhet soha.

Kun Magdolna