Ha majd újra ott leszünk a tündérvarázs kertbe,
minden síró magnólia megtörli a szemét,
és nekünk játszik vidám zenét az a kéregető koldus,
kinek egyetlen kincse az emberséges beszéd
Nekünk nyitnak időt a múltban maradt nyomok,
a nagyváradi előkelők fényűző pompái,
azok az itt-ott rejtegetett elszórt könnylevelek,
melyeknek szeretők voltak tulajdongazdái.
Miénk lesz a nagy költők poros léptű nyoma,
a megírt versek gondolata, amik bennünk élnek,
s minden olyan régi korú hagyománytisztelet,
amit a Jóisten tartogat átérző emléknek.
Miénk lesz a liget, a domb, a hegy, a völgy,
miénk lesz a rét, folyó és minden csermelypatak,
mert minden olyan hely, ahová ketten lépdelünk,
kőbe vési magát, és örökre ott marad.
Vers:Kun Magdolna
Drága Magdi, lelki szemmel látom, ahogy a nagyváradi csendjébe halkult korok harangja, zarándok mesék szépsége bújik. Nagyon várom, hogy valósággá varázsoljuk ezt az álomutazást! Köszönöm ezt a csodát, köszönöm, hogy rám gondolva írtad!
VálaszTörlésÖlellek végtelen szeretettel: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésNagyvárad szépsége és múltja igaz mesebeli világ. Boldog ember az, aki őrzője és tisztelője lehet e gyönyörű városnak.
Tudom, hogy az álom valóság lesz:)
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Ölellek szeretettel.Magdi