Van, mikor az álom, tarka-barka pillangó,
színt színre öltő jelmezbálos nyár,
melyben mindenki kap egy bűverejű ruhát,
minek fodrában csillan sok életselyemszál.
Ha csak egy is elszakad a selyemszálak közül,
szabadulni akar az összes selyemszál,
s majd úgy kezdenek egymásba belebogozódni,
hogy nem létezik oldás, mely szabad utat váj.
Az álmok csalódással vértezett fantáziavágyak,
mindig arra tévednek, hol morc-arcú a szél,
hogy aztán az szétfújhasson minden olyan képet,
amiből várat épített az ember-szenvedély.
Vers:Kun Magdolna
pedig ... de jó néha álmodni. Főleg nagyot. :))
VálaszTörlésJó néha álmodni, csak az ébredés ne lenne olyan keserű utána drága Bohóc:)
VálaszTörlésKöszönöm látogatásod.
Szeretettel.Magdi