Csillagmerengés

Csak fekszem a fűben 

 és elgondolkodom, 

a fentről lefelé néző csillag-sorsokon, 

őket vajon van-e, aki érti, 

aki megfejtett titkukat álmokra cseréli. 

Olyan édes-bűvös álmokra, 

 mik csak a földön léteznek, 

de talán még a legmagasabb égtetőn is 

életre kelnek. 

Ott a felhők felett bújócskázó 

huncut csillagok, 

őriznek-e szívük mélyén oly titokzatot 

és rejtegetett szépet, 

ami boldogságra tanítja 

 az összes csillagnépet, 

s aminek talán az emberek is 

nagyon örülnének. 

Talán az a világ az, 

ahol a szeretet alapokon áll, 

ahol a gyűlölet nem ismert, 

 sem a rút viszály, 

és csak a szép uralkodik 

mindenek felett, 

mert örökös jóságból áll 

a lélek-képzelet.

 Vers:Kun Magdolna