A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 4., vasárnap

Az út végén


Vajon az út végén mi az, ami vár ránk,
kénköves pokol, vagy varázslatos menny?
Honnan érkezik, ki átkísér a partra,
mikor átevezik lelkünk az élet-vizeken.
Ha számadást kell adnunk földi életünkről,
mi az, amit elmondunk, s mi az, amit nem,
miről hisszük azt, hogy minden cselekvésben,
emberséges maradt az emberi jellem.
A leghosszabb útnak is vége lesz egyszer,
s majd az utolsó állomást is elérik a léptek,
mert mindannyian tudjuk, hogy a halhatatlanság,
nem adatott meg az egyszer élő népnek.
Lelassítanánk a percek rohanását
de az idő felgyorsítja a lomha ütemet
s az elgyengült erő, mely követi a gyorsulást,
átadja magát a múló éveknek.
Így el kell fogadni azt az egyszerű szabályt,
hogy úgy kell tisztelni minden egyes percet,
mintha, csak egyetlen percben valósíthatnánk meg
a személyre szabott élet-történelmet.  

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése