Az út végén

Vajon az út végén mi az, ami vár ránk,

kénköves pokol, vagy varázslatos menny?

Honnan érkezik, ki átkísér a partra,

mikor átevezik lelkünk az élet-vizeken.

Ha számadást kell adnunk földi életünkről,

mi az, amit elmondunk, s mi az, amit nem,

miről hisszük azt, hogy minden cselekvésben,

emberséges maradt az emberi jellem.

A leghosszabb útnak is vége lesz egyszer,

s majd az utolsó állomást is elérik a léptek,

mert mindannyian tudjuk, hogy a halhatatlanság,

nem adatott meg az egyszer élő népnek.

Lelassítanánk a percek rohanását

de az idő felgyorsítja a lomha ütemet

s az elgyengült erő, mely követi a gyorsulást,

átadja magát a múló éveknek.

Így el kell fogadni azt az egyszerű szabályt,

hogy úgy kell tisztelni minden egyes percet,

mintha, csak egyetlen percben valósíthatnánk meg

a személyre szabott élet-történelmet.  

Vers:Kun Magdolna