Tavaszi zsongás

Lassan feledésbe merül a februári tél,

s a hó-olvadt útszéleken

kékibolyák kapaszkodnak a földi szivárványba,

melynek színeiről dalol majd a kikeleti szél,

mikor batyuján fényt csillant a napfény pirkadása.

Mikor a pirkadat virágjelmezt ölt,

s álmából felébred majd az elszenderült táj,

viruló világ lesz az átfagyott természet,

melyben visszakapja hangját minden kismadár.

S mikor a madarak újra énekelnek,

és dalukat visszhangozzák erdők, folyók, rétek,

a tél elsuttog egy régi halk imát,

ami áthallatja majd a nagy-nagy messzeséget

hol alvó rügyek bontanak

tavasz-muzsikát.

Vers:Kun Magdolna