A fájdalom az,
mikor szíved
gyökerébe
meríti karmait az
élet,
s te tehetetlenül
nézed,
hogy szakadnak fel
a vérző hajszálvégek.
Csak állsz kitépett
szívvel,
s könnyeid nyeled,
miközben arra
gondolsz
van-e olyan kín,
mit nem éltél még meg.
S mi majd ezután jön,
hogy újra és újra
szétmarcangolja
a soha be nem
gyógyuló
léleksebeket.
Már nincs idő,
s nincs erő a
küzdésre,
mert érzi az ember,
sorsa rögös útjának
végén
az utolsó futás is bevégeztetett,
s így csak
hagyja-hagyja,
hogy minden úgy
történjen,
ahogy annak történni
kellett.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.