A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 27., hétfő

Kő lennék


Kő lennék, szilárd kő, meg-megtapadó,
mely a végtelen mélységből is felülemelkedik,
s csak a zubogó vízfolyásnak engedelmeskedik,
mikor az átsimítja fodrával mohás tetejét.

Kő lennék érdes kő, formátlan alakú,
amit a könnyed hullámráncok át-átölelnek,
s szivárványból merített cseppet vonnak köré,
hogy a kő szürke árnya színnel teljen meg.

Kő lennék, puha kő, lábad nyomát őrző,
mely időtlen időkig várná érkezésedet,
s mikor érezné, hogy lépteiddel közelébe érsz,
nyomodba csókolná a vízfény-tükröket. 

Kő lennék, álmodó, zöldlevélen ringó,
mely andalító csobogást rejt a repedéseken,
s mely úgy állná meg helyét a viharerős szélben,
hogy átevezné magát az idő-éveken.  

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Kellemes hetet kedves Magdi!
    A kép olyan, akárha a Szalajka patak. A versed meg gyönyörű.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm drága Bohóc!
    Mindig szeretettel látlak.
    Szép hetet kívánok.
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.