Az ember formájára

 Egy áttetsző kristályban ragyogó

 szerelmes hópehely

egy helyben állt mozdulatlanul,

s várta, hogy a nap ráhintse első sugarát.

Tudta, hogy fénye halálos melegség,

de a benne élő érzés nem adta magát,

és csak várta-várta rendületlenül,

hogy az első fénynyaláb karjaiba zárja,

mert tisztában volt azzal,

szíve meghalni is  képes,

mióta megtanult szeretni

az ember formájára.

Vers:Kun Magdolna