Kitéphetetlenül

Vannak soha be nem gyógyuló életsebek,

melyekre kötést álmodhat a felejtés határa,

de azt a belső réteget, mely a szemnek láthatatlan,

soha nem védi meg átfedő hatása.

Mert azt a láthatatlan sebet

újra és újra átvérzi a beletorzult bánat,

hiába terül rá rostszálak halmaza.

Semminek nincs olyan erős és végtelen anyaga,

amin hasító pengeként átall nem haladna,

mert csak önámítás az, hogy felejteni tudunk,

hazugságba rejtett, vigasztaló tévhit, 

hisz azt a tősgyökeres érzést,

azt a megszokottan régit,

mely gyökerével kapaszkodik szívünk üregébe,

mindenhol megvéd kitéphetetlensége.

Vers:Kun Magdolna