Minden megtett
lépésnél tövis szúrja talpam,
még sem hátrálok,
mert nincsen visszaút.
Nincs letérés, nincs
mellékösvény,
csak egy irány létezik,
mely a mélység felé húz.
De nem adhatom fel, mennem-mennem kell,
mindaddig, míg lábam bírja az életért futást,
mert nem szeghetem
meg azon ígéretem,
hogy elhárítok magam mellől minden akadályt.
Sulykolhatnak belém égő gondolatot,
lelket fájdító szóhangzatokat,
nem győznek le addig, nem
míg föléjük helyezem
kitartásomat
kitartásomat
Vers:Kun Magdolna
Néha még "jó" is a vihar, edzi a sudár fát. :)
VálaszTörlésDrága Bohóc!
VálaszTörlésÉletünk végéig edz bennünket a sors. Talán pont ez a küldetésünk célja.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel.
Magdi