Egy halk zene s
néhány hozzáillő bók,
simulékony ölelés,
pár lopva kapott csók,
már bearanyozza az
őszült éveket.
Mert minden
kilátástalannak tűnő napon
emlékeink azok,
melyek megszínesítik
ezt a könnyekből
született röpke életet.
Néha toljuk magunk
előtt az időtlen időt,
néha visszajárunk a
réges-régi múltba,
ahol édenkertben
nyílnak virágperceink,
és vágylevelet serken
minden fűzfa lombja.
Mert a múlt romjain
mindig meglelhetjük,
ami jelenünkből hiányzik,
vagy végleg kiszakadt,
s akárhányszor visszaemlékezünk
elmondhatjuk önmagunkról
azt,
hogy nem éltünk
hiába, lépteink nyomába
valami maradandó gyönyörűség
örökül maradt
Vers:Kun Magdolna
No igen. Ez van felírva a profilomra: Nem éltem hiába, mert ... :)
VálaszTörlésKedves Józsi!
VálaszTörlésAddig, amíg van mert, értelmet nyer az életünk is, bármilyen szenny veszi körül:)
Jó néha erőt meríteni a múlt szépségéből.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel
Magdi
Tudod Magdika, ma délután én is éppen valami ilyenen gondolkodtam. Csak prózában...
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésÍrd meg azt a prózát, én tudom, hogy gyönyörű lesz:)
Ne engedjük magunk mellől a szép és boldog napokat, mert azok a jelenhez tartoznak akkor is, ha már a múlt kincseiként emlékezünk rájuk.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Ölellek szeretettel
Magdi