A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. január 10., kedd

Mi kell a boldogsághoz?



Egy halk zene s néhány hozzáillő bók,
simulékony ölelés, pár lopva kapott csók,
már bearanyozza az őszült éveket.
Mert minden kilátástalannak tűnő napon
emlékeink azok, melyek megszínesítik
ezt a könnyekből született röpke életet.
Néha toljuk magunk előtt az időtlen időt,
néha visszajárunk a réges-régi múltba,
ahol édenkertben nyílnak virágperceink,
és vágylevelet serken minden fűzfa lombja.
Mert a múlt romjain mindig meglelhetjük,
ami jelenünkből hiányzik, vagy végleg kiszakadt,
s akárhányszor visszaemlékezünk
elmondhatjuk önmagunkról azt,
hogy nem éltünk hiába, lépteink nyomába
valami maradandó gyönyörűség
örökül maradt

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. No igen. Ez van felírva a profilomra: Nem éltem hiába, mert ... :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Józsi!
    Addig, amíg van mert, értelmet nyer az életünk is, bármilyen szenny veszi körül:)
    Jó néha erőt meríteni a múlt szépségéből.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Tudod Magdika, ma délután én is éppen valami ilyenen gondolkodtam. Csak prózában...

    VálaszTörlés
  4. Drága Annaliz!
    Írd meg azt a prózát, én tudom, hogy gyönyörű lesz:)
    Ne engedjük magunk mellől a szép és boldog napokat, mert azok a jelenhez tartoznak akkor is, ha már a múlt kincseiként emlékezünk rájuk.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Ölellek szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés