Az igazi szeretet talán az lehet,
amit drága nagyapám rám hagyott,
mert ő még a legnagyobb szegénységben is
belelopta álmainkba
az arany barnára sült kenyérillatot.
Nagyapám egész életében summásként
dolgozott,
nem szégyellve a munkát,.
hisz nyáron, mikor nap hevítette a mezőt,
ő fáradhatatlanul aratta a búzát.
Mikor nagyanyám ebédet vitt neki,
csilingelő hangát már messziről hallotta,
mert az ezerszer hallott muzsikát
csacsogott,
hogy nagyapám szívét megdobogtassa.
Olyankor nagyapám válla kiegyenesedett,
s mint a fény-szárnyat növesztett
táltosok,
ott termett drága nagyanyám előtt,
és ajkára pár csókot szeretve
rálopott.
Volt, hogy ott bóklásztam közöttük, és
láttam,
hogy vonz maga köré a szeretet.
s akkor megfogadtam, én sem leszek más,
csak az a jóságot öröklő lélekhasonmás,
ki általuk tanulta meg,
hogyan kell szeretve tisztelni,
és becsben tartani egymást
Vers:Kun Magdolna
Igaz, jó tanítóid voltak Csillaglány! :)
VálaszTörlésDrága Bohóc!
VálaszTörlésNem kaphattam volna tőlük méltóbb ajándékot.
Csodálatos emberek voltak.
Köszönöm, hogy itt voltál:)
Szeretettel.
Magdi