Mennyi ismeretlen könny-utat
jár be
a soknevű fájdalom,
s mennyi új ránc
rakódik a síró szemhéjakra.
Hány őszezüstös csepp
vonaglik
a megremegő ajkakon,
melyeknek visszafojtott
kínjait,
minden újabb életnap,
sír-mélybe tiporja.
Mennyi lélek esdekel
a templomok kövén,
felszaggatott
sebekkel és vérző imakönyvvel,
hogy áldatlan fohászuk
elgyengült szava
meghallgatást nyerjen,
mert a záporként aláhulló
könyörgő könnyek
üzenetbe foglalt
gondolatait nem érzi át más,
csak a megroggyanó
lábon járó, fáradt arcú Isten,
kinek szíve tájékán
már savként maró foltot hagy
az emberi
közömbösséggel telített
átkot hordó jellem.
Miért felejtődik el
némely ember tudatából
az-az értékkel nem
mérhető szeretet-érzés,
mely visszaadná az
elveszettek
széthullt reménységét?
Vers:Kun Magdolna
"Angyali érintés" kellene. Sokaknak kellene.
VálaszTörlésNagyon köszönöm szavaid kedves Józsi!
VálaszTörlésTudom, hogy az angyalok mindig azon emberek követői, akiknek a lelkük érzéssel és szeretettel telt.
Szép délutánt kívánok:)