A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 20., kedd

Ezerarcú fájdalom...



Mennyi ismeretlen könny-utat jár be
a soknevű fájdalom,
s mennyi új ránc rakódik a síró szemhéjakra.
Hány őszezüstös csepp vonaglik
a megremegő ajkakon,
melyeknek visszafojtott kínjait,
minden újabb életnap, sír-mélybe tiporja.
Mennyi lélek esdekel a templomok kövén,
felszaggatott sebekkel és vérző imakönyvvel,
hogy áldatlan fohászuk elgyengült szava
meghallgatást nyerjen,
mert a záporként aláhulló könyörgő könnyek
üzenetbe foglalt gondolatait nem érzi át más,
csak a megroggyanó lábon járó, fáradt arcú Isten,
kinek szíve tájékán már savként maró foltot hagy
az emberi közömbösséggel telített
átkot hordó jellem.
Miért felejtődik el némely ember tudatából
az-az értékkel nem mérhető szeretet-érzés,
mely visszaadná az elveszettek
széthullt reménységét?

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. "Angyali érintés" kellene. Sokaknak kellene.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm szavaid kedves Józsi!
    Tudom, hogy az angyalok mindig azon emberek követői, akiknek a lelkük érzéssel és szeretettel telt.
    Szép délutánt kívánok:)

    VálaszTörlés