A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. november 30., szerda

Mondd!



Mondd, hányszor játsszuk el,
hogy mindennek vége
és hányszor kezdjük el, újra, újra, újra,
egymáshoz rugaszkodott közellépéssel,
mintha mi sem történt volna.
Hányszor inog lepkehálón a húron feszült érzés,
mely, félbehagyott álmainkat taszítja és vonzza
s hányszor vádolunk daccal elfordulva,
akkor is, ha bűnünknek ugyanaz a múltja.
Mondd, miért törünk meg minden búcsúszóra,
mint az a tenger-sorsú gályarab,
kinek számon kéri sorsát a legutolsó óra
s miért szorul torkunkra kötélnehezék,
mikor visszaemlékezünk, sok gyűlölet telt szóra.
Mondd miért zárunk ki párév boldogságot,
ha évezredek magányával társul minden nap és este,
miért nézünk egymásra könny-itatott szemmel,
ha rég-időnkben miénk volt egy élet
nagy szerelme


Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű! Szép napod legyen! :))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm kedves Józsi:)
    Szép estét kívánok!

    VálaszTörlés