Mikor
a varázspálcás vándor-ősz
aranyruhát ölt,
és szalmasárga kalapjára
fényt áraszt a nap,
lebegő levélkét fog a tenyerébe,
hogy a lángcsóvák melegsége
átjárhassa azt,
mert az ősz csupa szépség,
táltos lovon szálló faággondolat,
mely erdők lelkét öleli át,
hogyha lábnyomukban roppan
a kristálytükör pillantású
jégorcájú fagy.
Nosza-nosza falevélkék
sorakozzatok,
legyen tündérarcú bűvös-bűbáj
téli álmotok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.