Metsző szél fúj...

Metsző szél fúj, nagyon fázom,

meleg kéne, forró álom.

Szép szóval szőtt díszes kelme,

mely rásimulna jégtestemre

s belülről is hevítene…

Kinn még napfény, benn már hideg

vacogtatja dérszívemet,

s míg párnán hagyott könnyeimet

hókristályvíz dermeszti meg,

az ezüstfényű zúzmaracsepp

átszínezi hajtincsemet

fehér hajú télre.

Didergő lelkemnek

nincs már menedéke,

sok nyár fagyott bele

egy percnek erejébe