A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. október 20., csütörtök

Itt maradt a nyár...


Képzeljétek el, itt maradt a nyár.
S a faágakon átderengő huncut napsugár,
fényhálót vont a természet köré.
Így hiába vágtat lován a novemberi tél,
és kapcsolja fel sarkantyúját a hó görgető szél,
nem bír el a vadvirágos réttel,
sem az erdők szépségének varázserejével.
Mert a nyár minden hulló hópihét magához ölel,
s minden kristálycseppet gyöngyként fűz majd fel,
hogy az életet ragyogjon sok-sok olyan házba,
ahol felnőttnek, gyermeknek nincsen vacsorája,
s ahol elfelejtették régen, milyen az a mosoly,
milyen, ha a szív, ad és nem birtokol,
Mikor csak úgy önszántából szeret semmit el nem várva,
tudva, hogy a jóságnak soha nincs szolgája,
hisz az mindig önmaga győz a rossz dolgok felett,
akkor is, ha a gonoszság, törvényt, hitet szegett,
mert nincs erősebb a szeretetnél akkor,
ha megnyíló ajkaink esdőimát mormol...

Azt mindenki tudja, s mindenki látja,
hogy a szorosan egymásba zárt ujjak erős kézfogása,
egy ököllé válva,
jólétet hozhat az emberek
javára


Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Tényleg pár napig azt hittük, hogy itt maradt. Most pedig, hallgatva ezt a kedves madárcsicsergést, még a tavaszra is gondolok...Ilyen az ember.Magdika, gyönyörű a versed, köszönöm az illúziót.

    VálaszTörlés
  2. Drága Annaliz!
    Ha csak egy percre is visszahozhatom az emberek szívébe a tavaszt és a nyarat, már megéri leírni a gondolataim.
    Nagyon köszönöm mindig kedves szavaid.
    Ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés