A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. október 4., kedd

Gránitköves könnyek...



Gyere vissza mama

Gyere vissza mama, csak egy pillanatra,
hogy elmondhassam neked,
éles szögesdrót ölel karjaid helyett,
s hogy megpróbáltam nélküled talpon maradni,
de a sárral teli útszegélyen mindig állt valaki,
aki feltartóztatott.
Már vaddá lettem mama, mint a farkasok,
minden léptem meginog, erőm elhagyott.
Nem tudok megvívni ezer akadállyal,
ha nincs olyan mellettem, ki szembenéz az árral,
mert egyedül hiába törölgetem arcomról a könnyeket,
azok újra és újra végigömlenek
szarkalábas szememen.
Az éjszakák túl csendesek és túl hosszúak nekem,
rideg csendjében hangod keresem
azt a nyugtatót, mely annyi éven át,
álmokba ringatta egy gyermek bánatát.
Gyere vissza mama, fogd meg a kezem,
vigyél át tűzön, hullámtengeren,
vad szelek zaját csendesítsd majd halkra,
ne vesszek el többé a jajszót síró hangba,
mert lágy dallamra vágyom, békés zenére,
ifjúkorból visszamaradt szép esti mesékre,
de itt már nem lelem hiába keresem,
felkoncolt világ lett maradék
életem


Vers:Kun Magdolna



Újabb hosszú év


Ma újra redőt hasít arcomon a kín,
míg szörnyű csönd ül a temető felett
árvaságom kék-ölű éles hullámain
ringatják gyászukat a pisla mécsesek.

Lelkem lent pihen, föld alatt bezárva,
akár komódomban a fájó, ócska kelmék,
s ki olykor erre téved, a híg őszi sárba,
a rőt avarral együtt azt tapossa szét.

Mit bánom én? Legyint lemondóan
a bennem zúgó vér millió ere,
hisz görnyesztő gondom itt ül állandóan
veszni ítéltetett e sírkő-sűrűjébe.

Itt, ahol Te vagy, a temető szívébe,
hol hiányod hever még temetetlenül.
Édes Istenem, már ötödik éve
bolyongok árván, ölelésed nélkül.

Felettem nem száll soha esti béke,
minden ízemben méla bánat vacog
újabb hosszú év suhan a semmiségbe,
és én mindegyikbe szörnyen belehalok.


Vers:Kovács Daniela, Vörösliliom




Rólad szól

Szólni kellene
most valami nagyon szépet,
ez a nap mindig rólad szólt
és miattad gyűltek össze
körötted a lelkek
de
mára felhők mögé bújva
csak szótlan figyelsz rám
és mosolyba zárod,
hogy
gondolok Reád

és hazudhatnám,
hogy az elfolyó
könnyek, mély
barázdába vésnek
arcom pírján,
de
mindig megsimít
a hozzád küldött gondolat
és egész életed munkája:
hogy bennem
hagyd
el nem múló nyomodat...


Vers:Moha

4 megjegyzés:

  1. Drága Magdi, csak a csendem hagyhatom itt...szó erre nem is volna, köszönöm Neked.

    Ölellek szeretettel

    VálaszTörlés
  2. Drága Moha!
    Nincsenek most szavak, szavak helyett a könnyek beszélnek.
    Köszönöm, hogy a barátom vagy.
    Ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Drága Magdi,

    ma éjjel újra a tegnapok fájdalmába zuhanok, és vihar-fény hangja robajlik át minden emléken... Köszönöm, hogy a távolból ugyan, de fogod a kezem!


    Igaz szeretettel ölellek: Dana

    VálaszTörlés
  4. Drága Dana!
    Az idő nem tudja enyhíteni szeretteink fájdalmas elvesztését, de amíg írunk róluk, amíg dallal emlékezünk rájuk és szívünkbe őrizzük a szeretetüket az élet uralkodik a halál felett..
    Nagyon ölellek, és én is köszönöm, hogy fogod a kezem.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.