A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. szeptember 26., hétfő

Tengerparti alkony...



Ha majd a nap aludni készül,
s fénye a tengervíz hullámos vizébe
bele-beleremeg,
gondolj arra, milyen lehet
egymás szemének tükrében látni
azt a végtelen égi-teret,
melybe rendekké verődik
a sziporkázón ragyogó
nyári csillagsereg.
Mikor a part menti fövenyen,
szálló csillámpor-fodrokat repít
a bíborbársonnyal átkötött
játékarcú szél, tekints reám,
s meglátod pillantásomban
azokat a napból kiszökött
fel-fellobbanó tűz-nyalábokat,
melyek szíved nyitott résén
keresnek menedéket,
ott, ahol befészkelte magát
az örök fényt sejtető
tengerparti alkony.

Ha figyelmesen nézed
a naplemente szépségét,
meglátod azt is, hogy olvad bele
virágvarázsarcom,
s hogy válik ki a pirkadat színéből,
szélcsengőkbe kapaszkodott
dallamhúros hangom,
mert ezen az álomtengerparton,
belőlünk nő tüneményt
a vörös hajú alkony


Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. igen.a tengerparti alkony....gyönyörűen leírtad.

    VálaszTörlés
  2. Drága Annaliz!
    Nagyon köszönöm, hogy itt voltál és itt hagytad kedves szavaid.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés