Ki vehetné el tőlünk
az őszi séták szépségét,
a falevelek panaszhangját,
mikor hó hull le a földre.
Vagy egymást érő lépésünk
megzizzenő halk neszét,
mely versenyt fut a téllel,
hogy nyoma ott maradjon
a kék kristályként ragyogó
tavaszfellegekbe.
Ki vehetné el tőlünk
a százszor látott erdei fa
léleksóhaját,
mely értünk ejt dérkönnyet
ha fagy lepi az ágát,
s ki vehetné el
az északi és déli szél
felmorajló zúgását,
ha csak mi halljuk benne
a messzi útra induló madarak
szívtépő sírását.
Ki vehetné el tőlünk
valóságos emlékeink
napszakokból összegyűjtött
féléletnyi kincsét,
ha azt a bennünk élő érzés
katonái védik,
s azok mindig legyőzik
a gonosz közelségét
Vers:Kun Magdolna
Gyönyörűen írtad Kedves Magdi. Most még kicsit nehéz az őszt látni séta közben, legfeljebb ha a hajnali hűvösben. Hosszúra nyúlt a nyár.
VálaszTörlésAz ősz már itt kopogtat az ajtó előtt kedves Józsi és én olyan szívesen engedem be otthonomba, mert csodálatos varázst nyújt színesebbnél színesebb faleveleivel.
VálaszTörlésNagyon szeretek ilyenkor sétálni és gyönyörködni a természetben.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Nagyon szép őszi kirándulásokat kívánok neked.
Szeretettel
Magdi
Köszönöm szépen. Már "őszül" a part -ma néztük- de még nem az "igazi". Kellemes sétákat kívánok én is. :)
VálaszTörlésMár nem sokára felveszi az ősz rőt levelekkel díszített ruháját és nekünk pompázik szépségével:)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy visszajöttél kedves Józsi!