Fény vagy te, játékos,
szivárványos tél.
Zúzmarától megcsillanó
fákon alvó dér.
Fénylő csepp a hókristályban.
elolvadozó
Hóvirág szirmában nyílt
ezüsttakaró.
Kéz vagy te, áldott kéz,
megsimogató,
lágy tapintású ajak,
mely csókra szomjazó.
Nyitott szív a jóra,
s az áldást hozó szóra,
csillagból szőtt mentőöv
a süllyedő hajóra.
Kincs vagy te,
egyszerű, hétköznapi ember,
kinek szelíd szemében
hullámzik a tenger
s ki úgy tud szeretni,
hogy abban nincs hiba,
mert szerénységében lapul
a vasakarata.
Te vagy az álom és valóság
kedves otthona,
az eltékozolt pillanatok
huncut mosolya.
Te vagy maga az élet,
a sötét ég, ha kék lesz
s te vagy az őrangyalom
akárhová lépek.
Te vagy a dús hegyi levegő,
a sivatag forrása,
csermelyek és patakok
hullámzó sodrása.
Te vagy a mindenem.
a felhőn járó szerelem
s mindaz, mi széppé teszi
hátralévő életem.
Vers:Kun Magdolna
Ó! Nagyon szépen leírtad!
VálaszTörlésKellemesen eltöltött hétvégét kívánok! :)
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon köszönöm mindig kedves szavaid.
Szeretettel ölellek
Magdi
Kedves Józsi!
VálaszTörlésÉn is kívánok neked nagyon szép napsütéses hétvégét és kellemes kirándulást a szabadba.
Szeretettel
Magdi