Ma
szívfájdítón sírdogálnak
a fehérruhás angyalok.
Könnykoszorú hajuk éke,
igazgyöngy a lelkük fénye,
mely minden árva márványsíron
mécsesként ragyog,
akár az ébenszínű éjben járó
egymásután sorakozó
fátyolcsillagok,
melyeknek földre zuhant álma
mérhetetlen sebet üt
a síri csend-magányba
Danának szeretettel
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHa volna rá szó, elmesélném, milyen volt az ölelése, a mosolya... milyen büszkén ült ajkán a nevem, és hogyan csillogott íriszén gyermeki arcképem... ha volna rá szó, elmondanám, mit érzek, amikor tudatosul bennem, hogy ezeket soha többé nem láthatom, nem érezhetem... Ha volna rá szó, megköszönném ezt a megértést, mellyel magadhoz ölelsz, ha fájdalmamat véled felismerni arcom ráncai között... nincs rá szó, így be kell érned egy viszont öleléssel, talán belőle képes leszel megérezni azt, amit szavakkal kifejezhetetlen. Köszönöm, hogy a Barátom vagy!
VálaszTörlésÖlellek őszinte szeretettel: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésLelked ugyanaz a kősúly nyomja, mint az enyém.
Egyformán nehezül szívünkre és egyformán szakítja fel a
beforratlan sebeket.
Boldog tudat barátodnak lenni és megtisztelő érzés veled érezni.
Szeretettel ölellek
Magdi
Nagyok vagytok Hölgyek! Elismerésem! :))
VálaszTörlésNagyon köszönjük megtisztelő, szép véleményed kedves Józsi!
VálaszTörlésIgazán jólesik mindkettőnknek a dicséreted.
Szeretettel
Magdi