Szívekre hulló magnóliaszirmok...

Vasárnapi könnyek

Itt vagyok anya, bezárt ajtód előtt,

hol érintésem őrzi a rozsdás vaskilincs,

melyre apám kezének langyos melege,

tavaszba merengő magnóliát hint.

Tudod, csak nézem fáradt szemeidet,

melyen ezer és ezer, újabb ránc fakad,

s nem értem magam, nem értlek téged,

miért veszik velünk sok boldog pillanat.

Tőled tanultam, a bűnre van bocsánat,

akkor is, ha szívünkön ejt tátongó sebet,

mert az élet vérforrása mindaddig csobog,

míg önzetlenül adjuk a szeretetünket.

Hallgasd anya, mit súg néhány szógondolat,

pár kottából font forma, mit lelkem énekel,

s ha majd azt is érzed, mi legbensőmben rezdül,

minket semmi-, de semmi nem választhat el.

Egy feledhetetlen nap emlékére

Szeretettel Danának

2011.04.03