A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. április 4., hétfő

Szívekre hulló magnóliaszirmok...


Vasárnapi könnyek

Itt vagyok anya, bezárt ajtód előtt,
hol érintésem őrzi a rozsdás vaskilincs,
melyre apám kezének langyos melege,
tavaszba merengő magnóliát hint.


Tudod, csak nézem fáradt szemeidet,
melyen ezer és ezer, újabb ránc fakad,
s nem értem magam, nem értlek téged,
miért veszik velünk sok boldog pillanat.


Tőled tanultam, a bűnre van bocsánat,
akkor is, ha szívünkön ejt tátongó sebet,
mert az élet vérforrása mindaddig csobog,
míg önzetlenül adjuk a szeretetünket.


Hallgasd anya, mit súg néhány szógondolat,
pár kottából font forma, mit lelkem énekel,
s ha majd azt is érzed, mi legbensőmben rezdül,
minket semmi-, de semmi nem választhat el.

Egy feledhetetlen nap emlékére
Szeretettel Danának
2011.04.03

4 megjegyzés:

  1. Ugye milyen szépen kacagott a tavasz
    mikor rózsafényben ragyogott két lélek?
    Szép emlék tört utat, akár egy kamasz,
    míg múltak tavaszából újra erre tévedt...

    Ugye milyen jó volt megfognod a kezem,
    érezni egy napig, hogy mienk a világ,
    látnod, hogy örömkönny futja át a szemem,
    míg apám hangján suttogott a cseresznyevirág?

    Ugye milyen szép volt a galambok násza,
    s a kőszobrok arcán a boldog égi fény,
    a megújuló életnek gyönyörujjongása
    a váradi Szajna hullámos vizén?

    Drága Magdi, valóban felejthetetlen nap volt a tegnapi... köszönöm, hogy szemtanúja voltál életem legszebb pillanatának! Gyönyörű szóruhában öltöztetted! Köszönöm...köszönöm!

    Ölellek igaz, végtelen szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  2. A nagyváradi tavasz magnólia fái,
    lilaszirmot hullattak lábaink elé,
    s míg fényét ragyogta a „Kőrösmenti Párizs”
    képzeletünk felszállt a csillagok közé.

    Ott sétáltam én is a régmúlt plaszterén,
    macskaköves útján, ahol Ady járt,
    s ahol Juhász Gyulát érte a csalódás kudarca,
    mert viszonzatlanul is szerelemre várt.

    A folyónál hallgató szelíd lelkű fűzfa,
    vízbecsobbant tükörképe varázslatnak tűnt,
    mikor a Tündérkertben átsuhanó emlékek árnya,
    a fodrozódó vízben lassan elmerült.

    Minden nyíló falomb azt suttogta nekünk,
    a múlt, csak akkor él, akkor létezik,
    ha vannak olyan író és versszerető emberek,
    ki a múltban hagyott kincseket szívén viselik

    Drága Dana!
    Feledhetetlen nap marad ez a kirándulás egész életemben...
    Szívből köszönöm neked.
    Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen köszönjük, kedves Józsi!
    Szeretettel láttalak:)

    VálaszTörlés