Andalogni veled...

Jó veled andalogni
selymes, puha réten,
megbújni az óriás tölgyek
dús lombjai között.
Vagy csak hallgatni a madárdalt,
ahogy szél járta tereken
sóhajként száll
egyre magasabbra
fel a sziklák tetejére,
az égig érő felhők
csipkés rojtja fölött.
Jó veled csókolózni,
percekre elhinni,
hogy egy száraz falevélben
mesét rejt az élet,
s bódultan álmodozva
elveszni szemedben,
míg titokban
hozzád hajolva egy ölelésért
kezed két kezembe téved.
Szeretem az alkonyt,
mikor feltűnik az égen,
és aranyló napívét ámulva
szivárványszínt kerget,
Szeretem a mosolyod,
mit ezer emlékével őriz
a földbe rejtett kavicsokkal;
- egy ott felejtett könnycsepp.

Vers:Kun Magdolna