A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. október 17., vasárnap

A szeretet ajándékai...



Fáradó szív...
-
Mikor sárkönnyeket sír az éj
és iszappá válik a nappal,
szívem félelme összefog
a fáradt akarattal,
s mélységébe vonzza énem,
a halál sötét bugyra,
de a szeretet csillagszárnyai
soha nem hagyják,
hogy mélyre zuhant lelkem
árnyvilág karolja.
******
Vers:Kun Magdolna




Dana ajándékverse

Angyali szárnyak...

A hervadást lehelő legárvább őszi napon
földre szállt a mennyből két angyali szárny
az átsuhanó árnyuk a bíbor alkonyaton
belopózott halkan az álmok kapuján.
Aranyra festette az eddig szürke eget
lázas rezdüléssel homlokot csókolt
s hol meztelen testtel ült fagyban az élet
holt falevelekből tavaszokat jósolt.
Csillag csöndben keresve a holdnak telő arcát
vadvirágba borul a lelkek mezeje
buzgón folytatja a jóért küzdött harcát
értelmét látván nem adja fel sose…
******
Vers:Vörösliliom



Moha ajándékverse

Életszavak...
-
Egyetlen mosolyod
falat dönt le bennem
egy igaz szóval
újrazöldül
hitetlen kertem,
hisz
szépnek látszott szavak
mint metsző hideg penge
fogaikkal martak
oly sokszor e szívbe…
de megismertem lelked,
bennem minden sorod,
kimondott és rejtett
félelmes vallomásod,
tudom, hogy az Igazak
még itt élnek köztünk
és reményt hoztál
mindenre,
mit még emberként őrzök.
*****
Vers:Moha
-
Köszönöm nektek, drága Dana és Moha, hogy igaz barátként
öleltek szívetekre.

2 megjegyzés:

  1. Amikor beléptem ide, egy pillanatra elakadt a szavam, Drága Magdim, hiszen akkor, amikor válaszlevelemet küldtem el, gondolni sem mertem volna, hogy esetlen rímekbe szőtt szavaim, „otthonod falára” méltó verssé nemesedik majd Benned.

    Drága Igazbarátom, könnyű szeretni a másikat, amikor önfeledt boldogság sugárzik szívéből, de vajon szeretetnek hívják-e azt az érzést, ha sarkon fordulva megfutamodunk, ha gyászba öltözik a Sors ege, és sötét köd ül mindennapjaink peremére? Képesek vagyunk-e némán, tétlenül tűrni, hogy annak, akit szeretünk, torkáig ver csorba szíve... közömbösek maradunk-e, amikor szembesülünk azzal, hogy annyi ereje sem maradt annak a másiknak, hogy segítségért kiáltson… Drága Magdim, azt hiszem már számtalanszor tettem említést arról, hogy a szeretet, fennkölt szó, de csak tettekbe és szavakban kiejtve: kínálva, elfogadva talál beteljesülést. Én nem tettem egyebet, minthogy őszintén szerettelek... tegnap, ma és ezek után is ezt fogom tenni...



    Boldogságízű szavakat, áldott napokat kívánva ölellek: Dana

    VálaszTörlés
  2. Drága Dana!

    Szívből eredő csillagfényű szavaid világítják
    homályba borult tudatom esetlen éjszakáit,
    hol a fájdalom kígyózó teste, arctala démonként őrzi az összeroppant lélekerőt.
    Kapaszkodó kezeim te szorítod, amikor az örvény
    hömpölygő áradata száraz levélként sodor
    az ismeretlen felé, ahol fekete árnyak takarják
    a napot és minden szivárványgondolat, csak üres
    frázis a szép szóra szomjazónak.
    Te és Moha azt adod, amit minden ember titkon vágyik.
    Önzetlen és tiszta szeretetet, miből oly kevés van, ebben az elfásult világban.
    Szeretetem határtalan feléd és az is marad, amíg élek. Köszönöm a szereteted. Ölellek. Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.