A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. augusztus 31., kedd

Titokrománc



Csak egy kicsit maradj csendben
s meghallod
az ezüstszárnyú éjszaka csábos dallamának,
holdra ölelt vágyhangját,
mit fénysugárba szökött titokrománc
leng körül.
Andalító bájától milliónyi csillag elszenderül.
Mikor az alkony lángpalástja éjálomba merül,
add kezed! Rejtsd kezembe!
Az ígért álomképek jövőpillanatát.
kulcsold bele.
Engedd, hogy rásimuljon a lélekbe fészkelt
leheletnyi sóhaj s mindaz
a palástolt pillangó gondolat,
mi szélsebesen egymáshoz repíti
a tűzszekéren futó vágyakat.
Csókolj a nap hevével!
Szemed varázspillantása majd áthat.
Gyere közelebb!
Ábrándozó tekintettel nézz rám.
Ölelj át karjaiddal, szerelmem legyen a vágyad,
s én minden esendő pillanatban
szívemmel vigyázlak…
Amíg élek nem engedlek el,
legbecsesebb kincsem mindig te leszel.
Tudnod kell, mit érzek s azt is, bárhová is érjek,
te maradsz a kezdetem, és te maradsz a végzet.
Egyet sose feledj,
a legszerényebb szerelem is áldozatra képes,
s én képes lennék meghalni
ezerszer is érted…

**********
Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek a szerelmes verseid!Én nagyon ritkán ragadtatom magam e szép érzelem megírására.
    Talán nem véletlen.
    szeretettel:m.

    VálaszTörlés
  2. Drága Monik!
    Köszönöm kedves szavaid!
    Szeretem gondolataimmal kifejezni a szerelem szépségét... Örülök, hogy tetszik neked is.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés