Titokrománc

Csak egy kicsit maradj csendben
s meghallod
az ezüstszárnyú éjszaka csábos dallamának,
holdra ölelt vágyhangját,
mit fénysugárba szökött titokrománc
leng körül.
Andalító bájától milliónyi csillag elszenderül.
Mikor az alkony lángpalástja éjálomba merül,
add kezed! Rejtsd kezembe!
Az ígért álomképek jövőpillanatát.
kulcsold bele.
Engedd, hogy rásimuljon a lélekbe fészkelt
leheletnyi sóhaj s mindaz
a palástolt pillangó gondolat,
mi szélsebesen egymáshoz repíti
a tűzszekéren futó vágyakat.
Csókolj a nap hevével!
Szemed varázspillantása majd áthat.
Gyere közelebb!
Ábrándozó tekintettel nézz rám.
Ölelj át karjaiddal, szerelmem legyen a vágyad,
s én minden esendő pillanatban
szívemmel vigyázlak…
Amíg élek nem engedlek el,
legbecsesebb kincsem mindig te leszel.
Tudnod kell, mit érzek s azt is, bárhová is érjek,
te maradsz a kezdetem, és te maradsz a végzet.
Egyet sose feledj,
a legszerényebb szerelem is áldozatra képes,
s én képes lennék meghalni

ezerszer is érted…

**********

Vers:Kun Magdolna