A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. augusztus 24., kedd

Szerelem

Szerelem

Fény vetül az ablakra.
A hold mosolya az.
Nyújtózkodó nyalábja ajkad ívén pihen.
Közelebb bújok hozzád, hogy láthassam, milyen,
mikor a múlttal egybeforr a jelen.
Nézem a homályban megrebbenő szemed,
melynek fekete pupillája olyan, mint az éj.
Számtalan csillagot formál benne tekinteted,
s ettől ezüstszárnyra kap az ágyon kúszó kéj.
Lázad a testem melletted, ölelésre vágyik.
Képzeletbeli utazásra indul a végtelen felé.
Magával ragadja a gyönyör élénknyár színeit,
hogy csóksziromként omoljon a lábaid elé.
Nem tudom mi ez az érzés, szerelem talán?
Fantáziavágy, melyben határtalan a képzelet?
Mindegy a neve, az sem számít honnan ered,
a lényeg csak egy, hogy bennem megleled,
mert,
amíg érzem, amíg tudni vélem, hogy szeretsz,
addig én is hiszem, hogy a szerelem- az- ez.
Mindennél hűebb valóságtudat,
miben két szívvérsejtjei a legtisztább
felhőkre írnak égi tűzjelet...
Nem kívánok mást- csak mindig így szeress!

******
Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése