A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. augusztus 16., hétfő

Száz év


Úgy képzeltem el ezt a napot,
hogy simogató kezeid majd
egy gyengéd mozdulattal
két kezembe veszem,
s azt a sok ráncba gyűrt fájdalmat,
mit rád róttak a gondterhelt évek,
vigasztalásképpen,
mint elfeledett szép szót
magamra ölelem.
Úgy képzeltem el, hogy ezen a napon
csak mosoly nyomát látom
csend-magányú ajkadon,
melyre a szeretet
százévnyi rózsaillatot áraszt.
Sohasem gondoltam, hogy ez a
reménybeli látszat,
egyszer égbevésett jele lesz
a végső elmúlásnak...
Látod Nagymama!
Ezek az éltető percek, mint sírodról
a porszemek,
könnyel hintett álmaimmal s naiv
gyermekhitemmel,
köszönés nélkül
végleg búcsút intettek,
s nekem nem maradt másom,
csak a bensőmből fakadt
örökvalóságba ringatott
emlékképzetek,
melyek enyhítik talán
a szilánkokra törött
jövő éveket...
***********
Vers:Kun Magdolna

6 megjegyzés:

  1. "Akit szeretnek, az hiába lenne távol, örökre élni fog!"

    VálaszTörlés
  2. Kedves Karesz!
    A nagymamám most halt meg februárban, ha megérhette volna az augusztus 16-át, kereken 100 éves lett volna. Bár túl messze jár már tőlem, de én tudom, hogy, ott fenn is angyalként vigyáz rám.
    Köszönöm igaz gondolatod! Akiket szeretünk mindig élni fognak bennünk, mert emléküket még a könyörtelen idő sem halványítja el...

    VálaszTörlés
  3. nagyon szép a vers...Mindig veled-benned marad...

    VálaszTörlés
  4. Drága Erika!
    Nincs szó, amivel le tudnám írni a nagymamám hiányát. Szeretete nélkül összezsugorodott lélek vagyok, mely napról napra veszít a tömegéből. Köszönöm, hogy érzed a fájdalmam. Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  5. Én hiszek Neked, Drága Magdi ... valóban képtelenek vagyunk szavakkal kifejezni mekkora űrt vájt bennünk annak az embernek a hiánya, aki egykoron szemünk fénye volt...sajnos, az idő múlása sem enyhíti az ezzel járó fájdalmat, azonban, ha hisszük teljes valónkkal, hogy egyszer, majd újra találkozunk velük, könnyebb elviselnünk kínzó gyászunkat!
    Gyönyörű verseddel könnyeket csaltál szemembe...oly ismerős az érzés...

    Ölellek végtelen, őszinte szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  6. Drága Dana!
    Tudod, ezt a fotót is azért tettem ide a szeretett nagymamámról, hogy véletlenül sem halványodjon kedves arcának nemes egyszerűsége.
    Bár mindenesetben könny szökik szemembe, ha a fotóra nézek, mégis úgy gondolom minden könnycsepp növeli értékét az iránta való szeretetemnek. Hiszem, hogy egyszer újra átölelhetem legkedvesebb unokaként.
    Köszönöm érző és értő szíved. Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés