Csak ölelj át,
s nézd velem az éj milliárdnyi
csillagát,
ahogy játékosan kergetőznek
a hold sütötte égen.
Látod,
olyanok, mint a formára csiszolt
vágygondolatok,
melyeknek álmodó tűzruhájuk
meglibben a szélben.
Nézd,
a nevető alkony-felhők pírján
hogy ring az esthajnalcsillag,
s hogy vet lángot merengő szemében
az ábrándozó érzés.
Talán azt sejteti, hogy ez, az a
pillanat,
melyben maradandó emlék marad
minden kettőnk közé osont
földre szökött
szépség…
Vers:Kun Magdolna
Igazi gyöngyszem ez a versed, Drága Magdi, tengernyi gondolatot ébreszt bennem...
VálaszTörlésDrága Dana!
VálaszTörlésCsodálatos emlék fűz ehhez a versemhez:)
Nagyon köszönöm szép szavaid!
Szeretettel ölellek!