A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. július 6., kedd

Ha már nem leszek


Különös gondolaton mereng el a tudatom.
Próbálja elképzelni, hogy mi lesz odaát.
Hull-e majd deres fákról tisztalelkű hópehely,
vagy ott is sárral tapossák kristálylábnyomát.
 Mennyit ér a lélek, ha már testetlenné válva
a végtelenben bolyong, és nem lel új hazát.
Lesz-e pár kedves szó, mely utat mutat neki,
ha égi csillag szórja rá ezüst fényporát.
Világlik-e földi mécses a sötét-szárnyú éjben,
mikor félelem dobbantja a meg-megálló szívet,
vagy irgalmas karok helyett csak képzeletem lesz,
mi a láthatatlan messzeség fénylényéhez vezet.
Lesznek-e érzések, szerelem vagy gyűlölet.
Éget-e kínzó fájdalom, ha túl nagy lesz a csend,
vagy nem lesznek színek, csak fekete és fehér,
melyeknek rideg árnyalata ködfoszlányon leng.
Adnak-e az utolsó pillanatban kegyelmet a bűnnek,
vigaszt a kihűlt ajkakra, mit sóként mar a könny.
Fogja-e még meleg tenyér elgyengült két kezem,
ha már nem ölel át más, csak a vak közöny.
Gondolnak-e rám azok, akiket nagyon szeretek,
vagy a távolodó léptekkel végleg felednek.
S mikor megpróbálok búcsúzóul el-elmosolyodni,
a lehanyatló karok még visszaintenek?
Szép világ lesz-e, ahová megpihenni térek,
végleges álmokba burkolva minden örömöt.
Vár-e ott fenn valaki, nyitott szívvel őszintén,
ha már az ernyedt test a lélektől
végleg száműzött.


Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése