Hallgatag csendben is hallom a hangod.
Nyugtatóan szólnak a szelíd szavak.
Mikor már nincs más, mi boldoggá tenne,
te nyújtod nekem a lelki vigaszt.
Szótlan ajkakkal is mesét mond szemed.
Őszinte benne minden vallomás.
Nem kell ahhoz hang, hogy megértselek,
elég egy érintés, egyetlen kézfogás.
A messze is közel van, hogyha rád gondolok.
A távolság megszűnik. Szabad a tér.
Egymásba kulcsolt ujjainkon új élet fakad,
s szívünkben eggyé válik a fő ütőér.
Mindenhol téged látlak. Nincs homályos kép.
Megvédi élénk színét a vágy, s a képzelet,
mert amíg bennem élsz, és én benned élek,
semmi, de semmi nincs, mi tőlem elvehet.
***************
Vers:Kun Magdolna
2009.05.04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.