Emléktárgyak

Tudod az a keretes kép, amit tőled kaptam,

Az sosem szomorú és soha nem ejt könnyet.

Bármikor ránézek, csak mosolyt int felém,

s ettől úgy érzem minden sokkal könnyebb.

Azok az apró, kis tárgyak ott az asztal sarkán,

ma is ugyanolyan gyorsan űzik el a bánatot.

S az elszáradt virágszirmok a szekrény alján,

még mindig élénkrózsaszínek és fakulatlanok.

Sokszor futnék magam elől a világ legvégére,

hol nincs többé emlék és fellelhető lábnyom,

de mindig visszatartanak azok a régi dolgok,

melyeknek múltvarázsát ma is szépnek látom.

Elszálló éveimből sok boldog perc itt maradt.

Mindegyik értéke ott fénylik ajándékaidban.

És amíg bennem él az a sok érző szívű gondolat,

meglelem majd holnapom is óvó karjaidban.

***************

Vers:Kun Magdolna

2009.02.21