Meghalni tisztességgel

A betegség nem válogat, nem kérdezi meg,

hány ember hord démonerőt ereje felett,

s azt sem kérdi, bírjuk-e majd alázattal, hittel,

mikor kitartásunk lassan az elmúlásba vesz el.

A betegség fájdalmas, kínzó öntudat,

hisz el kell válni azoktól kik bennünk sarjadtak,

és el kell válni társainktól, akik oly sok éven át

hűséggel kísérték léptünk nyomdokát.

Semmink sem marad, csak az a kapott szeretet,

ami szívünkben, lelkünkben kiteljesedett,

s ami felszólít mindenkit arra a becsületességre,

hogy tiszteletet adjon egy életért cserébe.

Mert meghalni mindenkinek tisztességgel kell,

hogy abban a túlontúl világban ne sajduljunk fel,

ha majd azt kérdi a Jóisten, hol volt az emberség,

mikor hátrahagyott múltunkat porba temették.

Kun Magdolna