A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 20., vasárnap

Szomjazó szív


Patakparton szétszóródott gömbölyű kavicsok,
forgószéllel örvényt játszó forrongó nappalok,
száraz levelek hullása, vagy virágzó szép tavasz,
mind-mind olyan átélt pillanat, ami örök marad,

mert, semmi nem tépi el a vágypillangó szárnyait,
akkor sem, ha a felhők felett álmodja az álmait,
hisz a végtelen tér az, hol minden olyan nagyszerű,
ott a kínzó magány érzése nem sós, nem keserű.

Ott a lebegő öntudat áthatol a legszorosabb gáton,
és résnyi helyet lel magának egy parányi nyíláson,
hogy szabadon repülhessen tovább a messzeség felé,
ahol milliónyi szikra lobban, ha lámpást gyújt az éj.

Kristályos jéghegyek lejtőin vagy tűzlávák sűrűjében,
a szomjazó szív harcot vív minden életpercért,
mert ha egyszer megtalálta valahol a csodavizű forrást,
újra és újra abból táplálja a benne fogant érzést.

******************
Vers:Kun Magdolna
2009.11.20

1 megjegyzés:

  1. Drága Magdikám!
    Igen! A szomjazó szív ilyen: "újra és újra abból..."
    Csodálatos képek, gyönyörű mondatok.
    Elvarázsolsz!
    Szeretettel: Miki

    VálaszTörlés