A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 8., szombat

Egyszer majd


Egyszer majd elültetünk egy apró, zsenge fát,
talán az erdő rejtekén, egy tisztás közelében.
S ha hosszú-hosszú évek múlva gyökeret ereszt,
zöld levélként ringunk a legeslegszebb részen.

Mikor az őszi szél, viharral sodor le az ágakról,
egyszerre hullunk mindketten a száraz rőt avarra,
s a friss hó alatt várjuk majd a közelgő tavaszt,
hogy új hajtást hozhassunk a megritkuló gallyra.

Hűs lombjaink alatt szerelmesek csókolóznak,
és gyors lábú mókusok keresnek rejtett odút télre.
Kisgyermekek pihennek meg árnyékunk ölében,
s mi meghatódva mosolygunk a teliholdfényére.

Meglátod, jó lesz mindkettőnknek falélekként élni,
mert halhatatlanná válunk az évszakok nyomán,
hisz jöhetnek zord téli napok, vagy forrón égő nyár,
minket minden nyíló rügyfakadás újra visszavár.


Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése