A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 9., vasárnap

Ezüstfolyó



Egyszer találkozom veled az ezüstfolyó partján,
ahol a forgó föld s a kéklő ég egymáshoz simul
S ahol a könnyű lenge nyári szél mindent elmesél,
mit a szív titokként őriz magában kimondatlanul.

Kis bárkánkat elringatják a lágy hullámú habok,
melyeknek fehér fodraira libben az alvó napsugár,
s míg vágyainkat vigyázzák a felderengő hajnalok,
mi fénycsillagként álmodunk a félhold bársonyán.

Mikor reggel felkelünk, egy szép szigethez érünk,
ahol szelíd arcú érzések és gondolatok laknak,
s hol nincs senki, aki sejthetné, milyenek a könnyek,
mert ott minden érző lélek a szív szavára hallgat.

Meglátod milyen boldog lesz minden egyes percünk,
hisz nem látszódik rajtunk már az évek nyomora,
s nem ró ráncot arcunkra a tovaszálló idő sem,
mert ez a hely lesz a halhatatlanság örök otthona.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Drága Magdikám!
    A halhatatlanság: vágyálom.
    De olyan jó benni hinni.

    Szeretettel: hifimiki

    VálaszTörlés
  2. Kedves Miki!
    Ott a csillagok vonzásában megleljük az örök halhatatlanságot és az álmokból életre kelt boldogságot, csak hinni kell benne. Köszönöm kedvességed.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés